Az ipari forradalom 1769-ben, James Watt találmányával a gőzgép megalkotásával vette kezdetét és természetesen a mai napig is tart, sőt új szakaszába lépett. Ez az új szakasz pedig úgy tűnik, hogy a 2020-as évektől a hadiipari fejlesztések kora. Ma már a legtöbb fejlett ipari ország teljes GDP-jének 3-4 százalékát próbálja meg a fegyveres erejére fordítani (de vannak országok, melyek ennél is nagyobb arányt pl Oroszország [7,5%-ot], Lengyelország [5%-ot]). Egyre másra jönnek létre fegyvergyárak, hadiipari üzemek szerte Európában (de az USA-ban, Kínában, Dél-Koreában és Japánban is).  

A kép forrása: vitenam.vn

A tavalyi évben vagyis 2025-ben az USA 954 milliárd dollárt költött hadseregére (a GDP 3,5%-át) amivel világelső. Második helyen áll Kína 336 milliárd dollárral, majd következik Oroszország 190 milliárd dollárnyi katonai budget-tel. Az első három országtól alig marad le Németország, mely elhanyagolta ugyan hadseregét az elmúlt 30 évben, ám mos gőzerővel próbálja utolérni a jelentősebb országokat és tavaly már 114 milliárd dollárt (azaz kb 97 milliárd eurót) költött védelmi célkra, hadseregfejlesztésre és haditechnikai innovációkra. Ezzel tavaly negyedik helyezett lett a világ országai között. (Forrás: economx.hu) Pici összevetés ehhez, hogy milyen iszonyatosan nagy összegek ezek: Magyarország 4,5 milliárd dollárt tudott költeni tavaly a hadseregére. 

Ami Németországot illeti a tavaly megindult nagy haderőfejlesztési hullám és a fogadkozások ellenére is óriási a lemaradása a világ élmezőnyétől, például alig 300 harckocsija van, míg például az USA, Kína és Oroszország is bővel 4-5 ezer darabszám felett járnak. És hasonló a helyzet vadászgépek terén is: míg a három szuperhatalom ezer felett jár ezekből, addig a németek alig 200 vadászgépet tudnak felmutatni. Bár hozzá kell tegyük, hogy a jövő háborújában már a harckocsik és vadászgépek helyett a drónok és a rakétarendszerek játsszák már a főszerepet, így egyre több ország áll át ezek fejlesztésére és gyártására. (Mondjuk Németország ezek számában sem áll jól egyelőre.) 

Ugyanakkor a legtöbb katonai szakértő egyetért abban, hogy az új típusú fegyverrendszerek, drónok, autonóm AI eszközök mellett igenis szükség van például a harckocsikra is. Erre utal, hogy Európa legnagyobb fegyvergyártói (BAE Sytems, Rheinmetall, UralVagonZavod) jelenleg is gyártanak harckocsikat. (A Rheinmetall és az UralVagonZavod is évi 30-100 harckocsit tud készíteni, bár vannak becslések, melyek szerint az UVZ többet gyárt ennél is.)

Mindenesetre katonai kiadások terén az élmezőny USA, Kína, Oroszország, Németország elhúzott kissé a világ többi részétől, de elmondható, hogy mindenki fegyverkezik. Például Európában a tavalyi évben rengeteget költött hadseregére az orosz támadásoktól folyamatosan nagyon tartó Lengyelország. Öszesen 50 milliárd dollárt fordítottak fegyveres erejük megnövelésére és újabban drón-flottájuk fejlesztésén is dolgoznak. De egyre többet költ hadseregére az Egyesült Királyság, Franciaország, Olaszország és most már Spanyolország is. 

Mára egy erős hadsereg nagyhatalommá tehet egy országot akkor is, ha gazdaságilag lemaradásban van másoktól. Amellett tény, hogy a nyugati országok (USA + Nyugat-Európa) és a hozzájuk sorolható ázsiai ipari nagyhatalmak (Japán, Dél-Korea) erősen tartanak az orosz-észak-koreai-kínai összefogástól. Ezek közül Európára az orosz expanzió jelenthet veszélyt, főleg akkor ha egyedül az európai NATO szállna szembe Moszkva haderejével amerikai segítség nélkül. Ebben az esetben az összes nyugat-európai ország együttes hadserege úgy lenne kénytelen harcolni az orosz hadsereggel mint nagyjából egyenlő nagyságú riválissal. Sőt több területen is az orosz hadsereg lenne előnyben (pl tüzérség, harckocsik ...stb). Természetesen ebben a felvetésben nem kalkulálunk atomháborúval csak hagyományos harci tevékenységekkel, hiszen minden atomhatalom tudja (9 ilyen van jelenleg), hogy az atomháborút nem nyerheti meg senki. 

A hadiipari fejlesztések kora serkentheti a globális gazdaságot is, de ehhez nagyon nagy szükség lenne kiszámítható energetikai viszonyokra és a jelenlegi iráni válság sajnos nem éppen ebbe az irányba mutat.