Ígéretet kaptunk rá Magyar Pétertől és sokszor vált a kampány egyik központi témájává is az úgynevezett elszámoltatás, azaz a Fidesz-korszak csalóinak, közpénz-tolvajainak és vagyonhalmozóinak átvilágítása, gyanús ügyeinek bírósági kivizsgálása. Most a Tisza-győzelem után konkretizálódni látszódik, hogy miként is fog ez zajlani. Magyar Péter ugyanis bejelentette, hogy létrehozzák a Nemzeti Vagyonviszaszerzési és Védelmi Hivatalt, mely éppen az említett típusú ügyek vizsgálatára jön létre. 

Az ötlet, hogy egy külön szervezet alakuljon ezekre a feladatokra kimondottal üdvözlendő, ám ugyanakkor átgondolandó lenne, hogy hivatal helyett hatóság legyen a megalakuló, új struktúra. Hatóságként jóval nagyobb lenne ugyanis a jogkörük és felette állhatnának a többi állami szervezetnek is. Csak így működhet ugyanis olajozottan az egész.

Hogy mennyi dolga lesz ennek az új hivatalnak (vagy hatóságnak)? Bizonyosan temérdek, hiszen a Fidesz 2010-es győzelme óta, összesen 16 esztendő alatt több száz olyan pártfunkcionárius és állami vezető dézsmálta meg a közvagyont, akik aztán millókkal sőt milliárdokkal gazdagodva lettek oligarchák a törvények felett állva, politikai és gazdasági döntésekbe is beleszólva. Utánuk következnek a kisebb Fideszes csinovnyikok, vidéki földesurak, döbrögik, polgármesterek, akik együttesen ugyancsak milliárdos (vagy több száz milliárdos) nagyságrendben tudták dézsmálni a közvagyont.

Persze legelőször a piramis csúcsát kellene monitorozni, a legismertebb Fidesz-oligarchák vagyonosodását vizsgálni, kezdve az Orbán családdal és Mészáros Lőrinccel természetesen. Utánuk kell hogy következzenek a legfőbb csúcsvezetők és oligarchák: Lázár, Rogán, Gulyás, Pintér, Szijjártó, Kubatov, Kocsis, Matolcsy ... stb illetve a legközvetlenebb holdudvaruk, akik közt bizonyosan akadnak olyanok is, akik a médiában kevéssé ismertek.

Az elszámoltatás modernkori történelmünkben eddig sajnos többnyire elmaradt: például 1989-ben sem történt meg, pedig a Kádár-rendszer hosszú évtizedei alatt 1956 és 1988 között több száz (vagy ezer) olyan személy követett el bűnt saját népe ellen, mely bőven megérdemelte volna a közfigyelmet és a méltó megtorlást. Bár igazából már az 1956-os vérbírák, pufajkások felelősségre vonása is elmaradt. Egyetlen kivétel volt csupán Biszku Béla esetében, akit ugyan 2014-ben 5 és fél évre ítéltek (1957 és 1961 közti belügyminiszteri ténykedése okán), ám 2016-ban (94 esztendősen) elhunyt, és utána nem követték mások, akik ellen eljártak volna. 

Ezúttal nem eshetünk ebbe a hibába, az elmúlt 16-20 évet igenis ki kell viszgálni a köz érdekében és az azért is, hogy elkövetkező időkben hatalomhoz jutók ne merjenek hasonló tetteket elkövetni. Ezt diktálja a tisztesség és erre is kaptunk ígéretet, amiért szavazatainkat adtuk. Az alku megpecsételtetett, mi álltuk a szavunkat, most az ígéretek bevátása következik. Reméljük! Elszámoltatásnak kell következnie! Mi kivárjuk!